K�rlek, fogd meg a kezem!
Zuhanok.
Elveszek.
A m�lt a m�lybe h�z.
S�t�t.
Hideg.
Reszketek n�lk�led.

Egyed�l hagyt�l
Mi�rt?
Meddig?
A kezeid elt�nnek.
S�t�t.
Hom�ly.
B�ztam Benned.

Elveszek a k�dben.
Cs�ndben.
Sz�pen.
�jra kisgyermek vagyok.
S�rok.
Szomjazom.
Mosolyodat h�vom.

Nem tudom, merre j�rsz.
Egyed�l.
F�lek.
�s �n csak v�rok.
Napok.
H�napok.
De Te nem j�ssz.

Elvesztem a hitem.
Mag�nyos.
Szomor�.
Feladom a harcot.
Hossz�.
Reszket�
De vajon t�nyleg meg�ri?

J�tt�t balj�slat�, s�t�t fellegek jelezt�k.
Szikr�z� vill�mok figyelmeztettek.
D�rren�s ki�ltott, megremegett a f�ld.
K�ny�rg�tt, mindhi�ba.

Meg�rkezett: cs�ndesen,
Zih�lva.
Ord�tva.
K�rlek, ne tedd!

Vihar csapott le, sz�rny�, s�t�t.
Ahogy j�tt, �gy el is ment.
Maga ut�n csak romokat hagyott.
S a sziv�rv�nyt, mit az �gre festett.

�tg�zolt a lelkemen.
El�ztatott, t�nkretett.
�s sz�nesre festett.
Eml�kszem.

Lil�ra, mint a b�r�met a sebhelyek k�r�l.
K�k �s z�ld �lelkezik a szemeimben a k�nnyek m�g�tt.
V�r�sre, mint a r�zs az ajkamon,
Mit elkent, de nem k�rt bocs�natot.

S�rga �s narancs: pont, mint a hajnal.
Mag�nyos, mint a naplemente,
Ami �pp �jszak�ba fordul,
�s megvil�g�tja a s�t�ts�get.

Eml�kszem.
J�tszott�l.
Elmost�l.
Megsz�nezt�l.

Vir�gz�, illatos, sz�vet �tj�r�,
Megszel�d�l t�le a hal�l,
Meleg szemp�rban megb�j�,
Boldogs�gfon�l

H�mp�lyg� foly� a szavanna k�zep�n,
L�ktet� �r a sz�vben,
Tompa modulat az �jszak�ban.
Tavaszi napsug�r a t�lben.

�ltet� mosoly a rossz napokban,
Halkan suttog� �r�k m�mor,
Hang a n�mas�gban,
L�gy dallamokat j�tsz�.
 

Le�lt a sz�kre �s felnyitotta a zongora fedel�t. Egy sz�t sem sz�lt, csak �lt ott, mozdulatlanul, ak�r egy �rny�k. Szem�b�l valami furcsa remeg�s t�kr�z�d�tt, ahogy r�n�zett a billenty�kre. Valami r�gm�lt �rzelem, amivel tal�n � sem volt tiszt�ban. A zongora volt a megment�je, az �rz�je, a kedvese. A r�gi dallamokb�l, amiket j�tszott, csak �gy sug�rzott az �rzelem, a billenty�k �s a h�rok tal�lkoz�s�b�l val�di szerelem sz�v�d�tt, ami �tj�rta az eg�sz helyis�get, mint a l�gy, hajnali ny�ri szell�, ami vir�gillattal �s �lettel t�lti meg a szob�t. �s �rz�sekkel, amiket csak � ismer, amikr�l csak � tudja, hogy legbel�l mit rejtenek. Most azonban ez semmiv� lett. A keze remegett, ahogy a hangszer f�l� emelte. Jobb tenyer�t a billenty�kre helyezte, de annyira �vatosan, hogy ne nyomja le �ket. S val�j�ban nem is tudta volna lenyomni. Nem izzott m�r benne az a t�z, ami el�g er�t adott volna ahhoz, hogy �jra megsz�laltassa. �gy �lt m�g a zongora el�tt, sok-sok percig, majd az utols� pillant�sn�l, ahogy lehunyta, majd �jra felnyitotta szem�t, egy k�nnycsepp g�rd�lt le n�m�n, sz�tlanul, mintha ott sem lett volna. Megpr�b�lt �gy v�gigfutni arc�n, hogy senki ne vegye �szre. Lassan lecsukta a zongora tetej�t, fel�llt �s az ablakhoz s�t�lt. L�p�sei egyre nehezebb� v�ltak �s �gy s�ppedtek bele a talajba, hogy m�r szinte elveszett benne. Mint a fut�homok, ahogy bekebelezi �ldozat�t, �gy rohant�k meg �t is az eml�kek. A h�s ablak�veg ny�jtott valamennyi megnyugv�st, ahogy hozz��rintette a billenty�kt�l felforr�sodott ujjait, de ez is �ppoly hamar illant tova, ahogy a k�nnycsepp t�nt el az arc�r�l. K�v�lr�l senki sem l�tta. De � bel�l minden egyes pillanatban �rezte.

Vannak olyan s�t�t, cs�ndes, mag�nyos est�k
Amikor minden r�gi hib�m a felsz�nre t�r.
G�tat szab az �j �lm�nyeknek,
A j�v�nek.

�gy nehezedik r�m az �rz�s,
Mint a hajnali k�d a betonra,
�s kim�szni al�la
Egyszer�en nem tudok.

K�rd�sek vihara, k�telyek t�mkelege.
A j�v� m�r nem is kell, nem akarom.
A m�ltamat tagadn�m, el�sn�m.
De akkor hova lenn�k �n?
Mi maradna bel�lem?

A k�d egyre s�r�bb,
Cs�pi a szemem.
A hajam vizes, a ruh�m �t�zott.
A l�ncaimat a f�ldre ejtem,
F�lek, remeg a lelkem.

A m�ltam az ajt�t kaparja.
�gy eszi �t mag�t a z�rt falakon,
Mint a sz�.
Felt�pi a tap�t�t,
Mint a sebeket a b�r�m�n.

�gy �get, mint a sav,
�s olyan fekete, mint a szurok.
Mint a sz�vem.

Pedig csak �ltatom magam.
Hisz' az egyetlen ember,
Akinek minden b�n�t meg kell bocs�jtanom,
Az �n vagyok.